Rengeteg irányból közelítenek a moduláris szintetizátorok felé – Justin Owen (Abstract Data) interjú

Justin Owen már lassan 10 éve épít szintetizátorokat és effekteket. Volt már kiadótulajdonos és dj, így nem csupán a 70-es 80-as évek analóg áramkörei, hanem a valódi, élő elektronikus zenei helyzetek is inspirálják. Nagyon pozitív és optimista csengésű beszélgetésen vagyunk túl Justinnal, akivel élőben is találkozhattok október első hétvégéjén az Analogue Zone Budapest Music Expo standján (A-csarnok, A7 stand)!

Analogue Zone: Mi volt az első összerakott cuccod, amiről azt gondoltad, hogy ezt már lehetne akár sorozatgyártani más felhasználók számára is?

Az első néhány elektronikus zenei hardver, amit már gyártásra és eladásra szántam, különálló desktop szintik voltak, amiket akkoriban építettem, amikor még ismerkedtem az elektronikával. Ezek 1 vagy 2 oszcillátoros monoszintik voltak, egyszerű beépített step szekvenszerrel.

Az első komolyabb gyártást is megért termékek a ‘Hex’ sorozat analóg szintijei és effektei voltak. Nagyjából ekkor indult az Abstract Dataade-logo, és minden ebből az időszaktól kezdődően fejlődött tovább. Szeretnék több desktop szintivel is előállni a jövőben – de jelenleg az eurorack modulár formátum érdekel a leginkább!

AZ: Mik voltak akkoriban a kihívások, és milyen a gyártás manapság?

A gyártás ma már mindenképpen könnyebb és megfelelőbb hatásfokkal történik, mint régebben. Amikor zenei hardvereket kezdtem építeni, a saját nyákjaimat magam marattam és fúrtam át, és persze kézzel forrasztottam rájuk minden alkatrészt, nem beszélve a belső huzalozásról… kemény munka volt. Ahogy növekedésnek indult az Abstract Data, már tudtam főállású gyártókat is alkalmazni, és ma minden eszköz egy kiváló minőséget biztosító gyárban készül, itt az Egyesült Királyságban.

Itthon gyártani persze drágább, mint kiszervezett módon, – de kiváló a minőségellenőrzés, és maguk a termékek is, és persze egy jó csapattal dolgozhatok együtt.

AZ: Merre tart szerinted a moduláris szintik reneszánsza?
ade-interview-01
Justin Owen – az Abstract Data feje

Mindenképp igaz, hogy egyre nagyobb növekedést látok – ez egy annyira sokoldalú és hasznos formátum -, ugyanakkor nehéz megjósolni merre tart, ugyanis rengeteg irányból közelítenek felé az emberek. Szerintem sok olyan ember van, például én is, aki szeretett volna számítógépektől elfordulva, újra hardverekkel, különösképpen analóg hardverekkel zenéni, de ma már egyre több olyan korábbi tapasztalatokkal nem rendelkező feklhasználó is van, aki azért kezd el egy eurorack ház összerakásába, hogy beléphessen az elektronikus zenekészítés világába.

Ugyanakkor persze nem látom, hogy ez az egész ‘mainstreammé’ válna. Úgy gondolom, hogy a költségek még mindig egy kicsit magasak az átlagos fogyasztók számára, viszont azért remélem uganúgy tovább fog nőni ez a formátum. Szeretném, ha minél többen használnák a modulárjukat élő ‘hangszerként’ – színpadon, ugyanúgy, ahogy valaki egy gitáron vagy egy zongorán ad elő egy darabot.

AZ: Mennyire tapasztalod a kelet-európai szintiközösség és gyártók hatását?

Sok évvel ezelőtt volt egy breakbeat és tech-house behatásokkal tarkított bakelit kiadóm. Sokszor dj-ztem Európában és sok kelet-európai országban is játszottam. Magyarország mindig az egyik kedvenc helyem volt – az ottani emberek nyilvánvalóan nagyon komolyan veszik az elektronikus zenét és mindig szeretnek bulizni!

Jó látni, hogy új eurorack gyártók jönnek a UK és Németország területén kívülről is. Új hatásokat és stílusokat hoznak be az Eurorack arénába és ez a sokszínűség végül nagyon jó dolgokhoz fog vezetni! Rühelleném, ha az eurorack egy olyan helyzetbe kerülne, ahol mindig uganazokból a modulokból építkezik, amit ugyanattól a néhány gyártótól szereznek be.

AZ:  Miért hagytál fel amúgy a dj-zéssel? Azt mondtad, hogy sok ember “ugrik bele” a modulárba az elektronikus zenei kompozíciók gyakorlatának első lépéseként. Nem gondolod, hogy így valami olyasmi történhet majd a modulárokkal, mint a mára teljesen felrobbant dj-zéssel?

A DJ-zést akkor hagytam abba, amikor a kiadó tevékenységét is beszüntettem. A semmiből nőttem egy kicsi, de igencsak tiszteletnek örvendő londoni kiadóvá – de ez alapvetően még mindig csak egy hobbi volt nekem, valami, amit kedvtelésből csináltam. Akkoriban, ha 1000-1500 lemez helyett 2500-5000 vagy több példányt akartam volna eladni mindegyik kiadványból, az azt jelentette volna, hogy már főállásban, vállalkozásként tekintek a hobbimra. Egyszerűen még nem voltam kész erre. Mindez így maradt, amíg el nem indítottam az Abstract Datát: itt már komolyan tekintettem a vállalkozásomra.

A másik kérdésedre válaszolva, jó kérdés, hogy vajon a dj-arcok eladják-e a CDJ1000-eseiket és elkezdenek helyette eurorack modulokat venni ugyanúgy, ahogy korábban gitárjaikat adták el? Hmmm – nem hinném! Nem látom, hogy az eurorack hirtelen annyira trendi dolog lenne, mint amilyen formában a dj-zés végül divatos lett. Nem látok korábban dj mixelést imitáló celebeket, akik úgy tesznek, mintha élőben szintiket tekergetnének –  legalábbis remélem, hogy kurvára nem így lesz!!

AZ: Én is remélem, de szerintem van rá némi esély…
Igazán? Azt gondolod, hogy a modulár trendivé válhat – ez elég érdekesen hangzik. Meglátjuk majd! Egy olyan helyzetet én is látok kibontakozni, amiben valaki, aki néhány évvel ezelőtt laptoppal és Abletonnal, sample pakkokkal kezdte, ma már inkáb egy 3U (egysoros – a szerk.) rendszerben gondolkodik, amivel analóg bassline-t, filter sweepeket vagy effekteket állít elő. Szerintem a nagy változás akkor fog csak bekövetkezni, ha a felhasználók rájönnek, hogy a hangok létrehozásához nem kell egy egész falnyi modul : egy kisebb rendszerrel is el tudod kezdeni az egészet. Persze nehéz megjósolni mindezt – könnyű volna egy sztereotíp képet festeni a felhasználókról, akik fiatal fiúk (igen, többségében fiúk), akik szupersztár DJ-k (vagy gitárosok) akarnak lenni – de ez valójában sokkal nehezebb, ha egy olyan arcot próbálnánk leírni, aki moduláris szintetizátorokkal akar foglalkozni.
AZ: A “bassline” és  “filter sweep” funkciókról azt gondolod, hogy kezdőknek valók…
Nem igazán arra gondoltam, hogy ez kezdőknek való – inkább egy zene külön elemeként gondoltam rá. Ha az egész setupod egy laptopból áll, amin egy Abletont futtatsz, akkor (szerintem), ha csak nem egy sokat tapasztalt producer vagy, a zenéid elég egyformán fognak szólni – így a zenéd számomra egyáltalán nem lesz érdekes. Ugyanakkor, ha elkezdesz analóg eszközöket is hozzáadni ehhez a setuphoz, például analóg hardvert, meg fog változni a hangzásod. Nem fog annyira egydimenziósan szólni.  Tehát mindezzel arra akartam csak kilyukadni, hogy egy egyszerű eurorack-elem is már sokat dobhat a zenei produkciódon, ugyanúgy, mint amikor egy dobloopot egy igazán emberi hangzású dobos hangszeres játékára cserélsz ki.
AZ: Mit gondolsz a mostanában indult eurorack kollaborációkról? Hogyan kezdenél neki egy ilyen munkának? Esetleg már készül is valami, amiről még nem tudhatunk? 🙂

A kollaborációkból jó dolgok sülhetnek ki. A legtöbb eurorack cég kicsi, és szinte mindig egy ember irányítja, így döntő fontosságú lehet, ha össze tudsz dolgozni valakivel.  Az Abstract Data ADE-32 Octocontrollert Paul Soulsbyval közösen hoztam létre. Ő a Soulsby Synthsnél dolgozik, és az Atmegatron-sorozat szintijeit is ő építette. A coding és firmware fejlesztési munkákat mind ő végezte el – ez a projekt az ő kemény munkája nélkül nem jött volna létre. Ez a kollaboráció jól ment, és remélem dolgozhatunk majd még együtt a jövőben.

Hogy kivel fognék közös munkába az eurorack gyártók közül… Ezen még gondolkodnom kell.  😉

AZ:  Az Octocontroller modul szerinted hordoz valami üzenetféleséget is magában? Afféle “Csinájatok már valami összetettebb dolgot is a modulárotokkal!”…
octo
Abstract Data – ADE-32 Octocontroller

Az Octocontrollert alapvetően egy másik probléma megoldására terveztük. Eurorack formátumban a többféle moduláció időbeli szinkronizációja igen nagy kihívásokkal bír. Egy kis rendszerben is, 2 vagy 3 free-running módba kapcsolt LFO rengeteg más modul közbeiktatásával indítható újra, és még így sem lesz tökéletes az időzítésük, mivel a tempójukat kézzel álltod be. Így korábban az egyetlen opció csak egy számítógép órajeléhez való igazítás volt, ami a rendszered slave módba kapcsolását jelentette – ezt a megoldást pedig én egyáltalán nem találom érdekesnek. Nem akartam már megint egy számítógépet a zenei gyakorlatom részévé tenni.,,

Az Octocontroller egy masszív eszközkészletet ad neked triggereléshez és modulációhoz – szinkronizálással vagy anélkül – egy kis szélességű modul formájában. Szóval nem annyira a ‘komplexitás’ volt a fő cél – a legtöbb zeném igencsak egyszerű… -, hanem inkább az ‘annyit amennyit lehet, amennyire csak lehet’…

AZ: Láttál már olyan Octocontroller alkalmazást, ami már felülmúlta azért a prekoncepciódat?

Persze – egyfolytában ilyeneket látok. Ez a legjobb (és legnagyobb kihívásokkal bíró) dolog egy terméktervező munkájában – különösképpen ha moduláris eszközökről van szó -, hogy sosem tudod, hogy a felhasználók pontosan milyen módon fogják alkalmazni a termékedet. Nagyon szeretek olyan patcheket látni, amikre én korábban nem is gondoltam… Így volt ez az Octrocontrollerrel is? Hát persze – ilyen a többszörös arpeggio és egy arpeggio másik általi transzponálása: csodálatos és folyamatosan kibomló poliritmikusságot nyerhetsz. Egy másik ilyen jó ötlet a leghosszabb órajelosztás beállítása, amit visszakötsz az Ext. Reset bemenetbe, így fura, pszeudo-random újraindításokat hozhatsz létre, amik mégis a rendszered más modulációs forrásaival közösen vannak időzítve. De ez még csak néhány patch… Én például a többféle kimeneti típus kombinálásával találok rá a modul elmélyültebb és érdekesebb funkcióira. 🙂

Analogue Zone: Köszönöm, remélem te és a látogatók is sok ötlettel gazdagodnak majd a standunkon!
Gyere ki és látogatsd meg standunkat október 2. és 4. között a Budapest Music Expon, amin több más szintigyártóval együtt Justin is részt vesz!   (A-csarnok,  A7 stand)